6. fejezet

Nick otthon ül a kanapén és komor arckifejezéssel néz maga elé. A kávébarna falak teljesen üresen zárulnak össze, a rozoga ágyon összegyűrve vannak a narancsszín ágynemű és a hozzá illő párnák. Az egyik falon van egy ablak, alatta egy fa íróasztal székkel. Üres az asztallap. Semmi nincs a szobában, csak az, ami kell.
- Miért?- sóhajtja ezredszerre. Elrontottam. Hülyeséget csináltam, és ezzel elrontottam mindent. Változnom kell. Nem vagyok méltó Boohoz. De még fiatal vagyok, még lehetek. Ha összeszedem magam, akkor menni fog.- határozza el Nick, majd a telefonért nyúl. Mint derült égből villámcsapás, vágja fejbe a gondolat: nincs meg a száma. De egyvalakinek biztos megvan.
- Szia Nick!- kiáltja boldogan Mallory, mire a séf újabb sóhaj közepest elmeséli mi történt, majd azt is, miért hívott.
- És kéne a száma.- magyarázza Nick.
- Mit is mondtam mikor utoljára beszéltünk?!- kérdezi idegesen Mallory, a hangjában megannyi éllel.
- Jó, tudom, és sajnálom. Mallory, kérlek segíts nekem!- mentegetőzik Nick.
- Boo nem lelkesedik azért, hogy párkapcsolatban éljen, és te még tovább rontasz mindezen. Ah. Részeg ****!- felel Mallory.
- Oké, elrontottam, de segítség kell, Mallory könyörgöm, hát nem látod, hogy szeretem?!- kiált fel Nick, maga is meglepődve azon, amit mondott.
- Mármint...- kezdi, de Mallory megszakítja.
- Egy randiból tudod, hogy szereted?
- Én...
- Oké. De még egy húzás. Egyetlen.- mondja, majd elkezdi diktálni a számot. Azonnal leteszi, így Nick meg sem tudja köszönni.
Szeretem? Hisz semmit nem tudok róla...- gondolkodik, de végül előveszi a telefont és hívja.
Egy újabb esély. Mindent el kell majd terveznem. Lesz limuzin, és drága étterem és...- ekkor Nick ásít egyet, majd úgy dönt, ezt holnap megtervezi. Így olcsó ágyára borul, ami nagy nyekkenéssel, és rugózással díjazza ötletét.
Az óra csörög. A séf büszkén kel fel, és nyomja meg a gombot. Aznap lesz az ő második húzása. Felöltözik és felveszi vörös pólóját, meg fekete szűk szárú farmerét, majd bezselézi haját, és végül mosolyogva eteti meg kutyáját a kissé rumlis konyha padlóján elhelyezett Jojo feliratos tálkában.
Ráérősen sétál munkahelye felé, és amint beér már főz is. Mallory hív- írja a mobilja megint.
- Többször hívsz már, mint az anyám!- röhög Nick és hallja, hogy Mallory is kuncog a vonal másik végén.
- Oké. Nos, mit tervezel mára?- kérdezi katonás komolysággal.
- Elmegyek Booval randizni.
- Szóval sikerült neki.- morogja magának Mallory.- Rendben. Ne feledd: egy esély.
- Jó. Nem felejtem. Figyelj...milyen virágot szeret Boo?- kérdezi halkan a séf.
- Orchidea.- felel Mallory sokkal kedvesebb hanglejtéssel, míg Nick leírja az említett virágot.
Leteszik, és Nick vigyorogva jegyzetel tovább. Rendben lesz! Ez lesz a nagymenő legjobb randija.- gondolja, mit sem tudva arról, hogy ugyan ez a gondolat szökik a nő elméjébe is ebben a percben.

Oldalmegjelenítések és favikon

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy ma ennyien nézitek meg az Az az séf oldalát. Kérlek titeket, hogy segítsetek. Favikont szeretnék beállítani, de nem tudom, hogyan kell. Kérlek írjatok kommentet, ha tudtok segíteni. És tényleg, imádlak titeket, köszi.

Puszi: Lourett

5. fejezet

Szóval. Próbálok a kritikák szerint változtatni, így lett egy másik zenelejátszóm, egy "Fejezetek" oldalam, valamint frissült a "Szereplők" oldal is. Az oldalsó menübe láthatjátok az oldalmegjelenítéseket, és fel lehet iratkozni (kérlek minél többen tegyétek meg!). Szerintem egész korrekt lett a dolog, szóval én nagyon örülök. A sablont nem akarom piszkálni, őszintén szólva azért, mert szerintem így teljesen jó az egész. És jöjjön a következő fejezet, jó olvasást hozzá!

- Nem hiszem el! Olyan kedvesnek, és korrektnek látszott!- kesereg Boo (szokás szerint a macskájához, Pettleshöz szólva).
Megcsókolt. Hogy meri?! Mit gondol rólam? Hogy benne lennék egy egy éjszakás kalandban?! Az a részeg idióta!- gondolja magában, visszaemlékezve a pillanatra.
Az ajkuk összeforr, és egy ideig még habozik is, hogy visszacsókolja. Végül megvilágosodva eltolja magától.
- Mit képzelsz te magadról?!- kiáltja el magát mérgesen, majd megfordul, és felkavart érzelmekkel jön vissza a lakásába.
Ő tényleg megkedvelte! Azt hitte, majd még találkoznak, és valami romantikus helyen megtörténik az első csók!
- Te jó isten, szedd már össze magad!- rázza meg a fejét Boo.- Én erős, és független nő vagyok! És nem fogok kiborulni, mert egy ilyen..."részeg idióta"- igen, az!- hülyeséget művelt az első randinkon!- és mégis fáj a mellkasa.
Előveszi a laptopját, ölébe fekteti Pettlest, és elindítja Fergie- Big girls don't cry című számát. Az első perc lejárása után kikapcsolja.
- Minek ez nekem? Nem vagyok szétesve! Itt van nekem Pettles!- néz a macskára, majd elröhögi magát. Ezt nem mondhattam komolyan!- gondolja felhúzott szemöldökkel.
Elnyúlik az ágyon, és úgy ahogy van elalszik.
A telefonja kelti. Ismeretlen szám.
- Halló!- szól bele, majd meghallja annak a hangját, akinek a legkevésbé akarja.
- Boo, kérlek ne tedd le!- mondja gyorsan Nick. A nő sóhajt, de valami miatt mégis engedelmeskedik.
- Jó.- csak ennyit mond.
- Szóval, én nagyon sajnálom, ami történt, és én... nem is tudom, mi volt velem.
- Részeg voltál.- világosítja fel a nyilvánvaló tényről Boo.
- Igen. Szóval remélem megbocsátasz.- felel megbánó hanggal.- És, ha igen, akkor bizonyítani akarok. Szeretnélek elhívni egy második randira.- Boo kinéz az utcára. New York. Itt több ezer nővel történt meg ugyan ez. Nem olyan megbocsáthatatlan bűn. És mérge ellenére is, beleegyezik. Holnap újabb randi.

Reggel hat óra. Az óra nem csörög. Ez a csönd még harminc percig tart. Ekkor Boo felriad és körülnéz. Nem húzta fel. Úristen. Soha nem felejtem el... Mi van velem?!- gondolkodik, de közben már öltözködik is. Gyorsan felvesz egy halvány piros blúzt, betűri egy buggyos szoknyába és hozzá felvesz egy magas sarkút. Arra lesz figyelmes, hogy mosolyog. Minden ok nélkül. Aztán pedig dúdol!
- Ismétlem. MI VAN VELEM?!- kiált fel ellenállva a késztetésre, hogy újra elkezdje dalt, és hozzá mosolyogjon. Én nem ilyen vagyok! Komoly asszisztens vagyok egy menő cégnél, aki csak a főnöke előtt ilyen...ilyen.- merevedik meg, majd gyorsan megeteti Pettlest, és lemegy.
A taxiban megszólal Mika- Happy ending- je, mire Boo énekelni kezd. Nem dúdolni, énekelni! A sofőr vigyorogva nézi őt a  visszapillantóban, majd kedvesen bánik vele. Ilyen sem történt még. Hiszen a taxisok nem valami kedvesek!
A munkahelyén tovább dúdolt- mindössze ennyire tudta rávenni magát.- és a szokásos "Jó napot mindenkinek, és jó munkát kívánok!" köszönése helyett ma vigyorogva köszöntött mindenkit a "Gyönyörű napunk van, nem? És milyen jó ez a felső Nora!" csevegéssel. Mindenki szájtátva nézte ahogy beül az asztala mögé. A kávé!- csapott a fejére. Ezt is elfelejtette. És már jött is a főnöke.
- Szép napot Mr. Jenkins!- mosolygott főnökére, mire az elkerekedett szemmel nézte őt, és hátrébb lépett egy lépést, mire Boo kuncogva mondta el az aznapi programokat.
- Izé...ööö...köszönöm szépen.- felelte főnöke kedvesen, majd megfordult és fejét rázva elsétált.
Ekkor szólalt meg a telefon, mintha csak a főnöke távozására várt volna.
- Jó napot, ez a New York Times magazin, Boo Collen.- szól bele Boo.
- Milyen volt?- kérdezi izgatottan Mallory. Boo pedig elmesél minden apró részletet. Végül a mai fura viselkedésével koronázta a mondandóját.
- Szerelmes vagy.- szögezi le Mallory fel-felnevetve.

4. fejezet

- Köszönöm, hogy itt voltatok ma is, vége a műszaknak, mehettek haza!- kiáltott körbe Carlos, majd Nick Parker levette köpenyét, és fáradtan indult haza.
- Nick! Nem ma van a randi Mallory barátnőjével?- kérdezte Carlos mosolyogva.
- De! Egy nagymenő sznob a csaj! A New York Times- nál dolgozik!- rázza meg a fejét felvont szemöldökkel.
- Hé! Attól még lehet jó fej, meg kedves, és talán még csinos is!
- Hát...- feleli kétkedően a séf.- Majd meglátjuk.
- Sok szerencsét.- bólint főnöke.
- Kösz, Carlos!- néz még egyszer hátra, majd hazaindul.

Otthon felkapta öltönyét.
Miért ilyen hülye a szabása ennek? Vagy inkább mióta?- gondolkodik.- Mennyi ideje nem vettem fel egyáltalán öltönyt?! Pff. Kellett nekem ez a randi!- rázza meg a fejét.
- Jojo, olyan nehéz a nőkkel!- kiált fel a kutyája felé fordulva. Jojo megcsóválta a farkát, majd odavitte a labdáját, amit gazdája eldobott neki.
Végül Nick bezselézte a haját, majd kicsi parfümöt fújt magára. Megszólalt a telefonja. Mallory hív- újra?- gondolkodik.
- Szia! Mi újság?- kérdezi Nick.
- Jaa! Csak még közölni akartam, hogy ha egyszer is meg mered bántani Boot, akkor én leszek az, aki behúz neked egyet! Sok sikert, puszi!- felel a lány, majd le is rakja.
Te jó ég! Oké. Hirtelen felindulásból megiszik egy sört. De az egyből sajna több lett...A kezén díszelgő ezüst órára tekint, majd meglepve látja, hogy ideje indulni.
- Jojo, légy jó, majd jövök és megsétáltatlak!- kiált futólag, majd izgatottan sétál el a ház felé.
- Oh, köszönöm.- mondja, mikor egy idős hölgy beengedi. A néni csak mosolyog.
- Milyen elegáns! Csak nem egy nőhöz jött a házba?- kérdezősködik továbbra is mosolyra húzva a száját. Erre a fiú is mosolyogva felel.
- De. Boohoz jöttem.- mondja kedvesen, mire az öreg nő elcsodálkozva és elismerően néz rá, majd elhallgatva elköszön.
Hm.- a bejárati ajtó is nyitva...- bámulja a csillogó-villogó faajtót. Rajta arany táblára gravírozva a név: Boo Collen.- Nick a szemét forgatja az arany betűk láttán.- Nem sznob, mi?- gondolja, majd benyit, azonban abban a pillanatban megbánja, ugyanis Boo éppen törölközőbe csavarva lép ki a fürdőszobából és sikítani kezd. Nick gyorsan eltakarja szemeit, majd bocsánatkérések után végül a nő elmegy öltözködni. Pár perc múlva csinos (és legnagyobb meglepetésére ízléses) öltözetben jön ki.- Csinos.- gondolja magában, majd meg is dicséri Boot.
Leérnek, és félreértések közepette, végül beszállnak egy taxiba. A nő nagyon kedves, Nick meglepődve veszi észre, hogy kis híján belezúgott Boo Collenba.
Végül a vacsora is jól sikerül, Nick pedig hazakíséri a nőt. Már majdnem megcsókoltam!- gondolja magában otthon.- Meg kell tennem!- visszhangzik a fejében, majd hirtelen ötlettől vezérelve feláll és a házáig sétál. Boo odabent van.- gondolja megállás nélkül kalapáló szívvel.- Nem csinálhatok hülyeséget! El fogok rontani mindent! Ez a vacsi sem volt olyan hangulatú, hogy csókkal kelljen zárni! Csak a randi előtti sör beszél belőlem!- és mégis felhívja a kapucsengőn keresztül.
- Halló, itt Boo Collen!- szól bele a nő. Még a hangja is ellenállhatatlan!- gondolja a séf, majd beleszól.
- Szia Boo! Mondanom kell valamit, kérlek gyere le!- jelenti ki magabiztosan. 2 perc csönd.
- Ööö...rendben.- egyezik bele Boo. Na, ez valamit csak jelent! Lejön...- és megint eszébe jut a sok sör, amit megivott (főleg, hogy rátett még egy lapáttal, miután a randi végén otthon ült....) . Az ajtó azonban nyílik, Boo kilép rajta, és nincs visszaút.
- Szia! Ööö...valami baj van? Nem állsz túl biztosan a lábadon...- néz rá aggódva a nő, majd közelebb lép hozzá. Nick is lép egyet előre (ha nehezen is), így már csak ujjnyi távolságra vannak egymástól.
- Van valami, amit egész este meg akartam tenni, de nem tettem. Most mégis muszáj.- kezdi Nick, nem is figyelve Boo előző mondataira.
- Mi az?- kérdi a nő (és mintha közelebb húzódna a férfihoz). Ekkor a séf odahajol hozzá és egy az egyben szájon csókolja.
- Mit képzelsz te magadról?!- tolja el Boo, majd dühösen néz rá.
Pedig mintha viszonozta is volna!- gondolja Nick.

3. fejezet

Vége a munkának. 16:00 van. Boo Collen hazafelé megy taxival. Mit vegyek fel?- gondolkodik, majd arra lesz figyelmes, hogy megérkezett.

A ház úgy van, ahogy hagyta.

- Hm. Nem akarok sznobnak tűnni, de mégis elegánsnak kell lennem...egyáltalán hová megyünk? Ajj, miért vállaltam be ezt a randit is?- mormogja Boo 2 óra gondolkodás után.

Végül inkább lezuhanyoz, majd törölközőbe csavarva kilép.

- Uram Isten!- sikít fel. A séf áll ott öltönyben. Azonnal eltakarja a szemét.

- Jaj, bocsánat, sajnálom, egyébként én vagyok Nick, és...sajnálom.- mondja és kezével továbbra is eltakarva a szemeit.

- Hogy jöttél be?- kérdi a nő.

- A házba? Egy öreg nő beengedett maga után.

- A lakásba!

- Ja! Nyitva volt az ajtó. Azt hittem direkt...- magyarázza, miközben Boo befut a szobába és elkezd öltözködni. Legalább már tudja, milyen stílust válasszon.

Nyitva hagytam az ajtót?- vonja magát felelősségre. Te jó ég!- gondolkodik.

Végül egy halvány napsárga ruhában jelenik meg. A karján ezüst karkötő, a fülében hozzá illő fülbevaló.

- Nagyon csinos vagy!- mosolyog bűnbánóan Nick.- És sajnálom az egészet, én tényleg nem azért...- kezd magyarázkodni, de  Boo közbeszól.

- Köszönöm, és semmi gond! Még soha nem voltam vakrandin, de ez elég izgalmas volt...pedig még csak most kezdődött.- neveti el magát, és Nick is elmosolyodik.

- Rendben. És ezt neked hoztam!- nyújt át egy csokor vörös rózsát.

- Gyönyörű. Köszönöm.

- Semmiség.- mosolyog.

- Nos, indulhatunk.- jelenti ki, majd int a nőnek, és kimennek az utcára. Kint egy autó fogadja őket. Egy limuzin!

- Ez...ez a miénk?- kérdezi Boo elámulva.
- Nem.- jelenti be Nick, majd zavartan hív egy taxit.
- Ó.- ennyit bír kinyögni Boo, majd egyik tincsét a füle mögé tűri.
Az út csendben telt, a nő elgondolkodott. Szóval. Meglátott, megdicsérte a kinézetem, adott virágot, viszont nem limuzinnal mentünk- bár ezt én rontottam el, hisz szó sem volt róla. Összességében egész kedvesnek látszik. Hm. A nagy megilletődésben meg sem néztem rendesen.: rézszínű, rövid tincsek, amik felzselézve emelik ki tengerkék szemeit. Izmosnak látom- már amennyire az öltöny miatt látom. Az arca helyes, és úgy látom, nem szokott elegáns lenni, mert néha megigazítja a haját, vagy a szmokingot magán, miközben kérdőn néz rá "miért ilyen ez?!" tekintettel.
- Megjöttünk.- jelenti be Nick, mire Boo összerezzen. Végignéz az éttermen. Drága hely, elég elegáns.
Az étel nagyon finom. Mindkettőjük előtt egy tányér spagetti díszeleg.
- És, te Mallory szerint a New York Times-nál dolgozol. Az jó hely.- kezdeményez Nick.
- Ööö...nem olyan nagy szám.- mondja szégyenlősen Boo, halványan elmosolyodva.
- Ne tagadd! Biztos elég exkluzív.- mosolyog Nick.
Édes a mosolya.- állapítja meg Boo.
- És te? Hallottam, hogy séf vagy! Azért az sem rossz. Sőt!
- Igen. Tudod, itt dolgozom.- magyarázza.
- Hű! Akkor azért te sem lehetsz hiányos, ha exkluzív dolgokról van szó.- mosolyog a nő.
- Ugyan.- nevet fel Nick.
- Khm. Elnézést. Elvihetem?- kérdezi egy pincér, az üres tányérokra mutatva. Elfogadják, majd fizetnek (Nick ragaszkodott ahhoz, hogy ő fizessen).
- Nagyon finom volt. Köszönöm.- mondja Boo.
- Nincs mit!- bólint a séf.
- Hát, még találkozunk.- felel Boo, majd hív egy taxit magának, de a fiú megelőzi.
- Hazakísérlek. Késő van, nem akarom, hogy bajod essen.- néz mélyen a nő szemébe, és előreengedi.
- A hintó előállt!- tréfál, mire mindketten elnevetik magukat.
Az úton sokat nevettek, jól kijöttek egymással. A ház előtt azonban csend szállt le a párra.
- Akkor, megyek.- integet a nő, és beindul. A férfi még mondana valamit, de Boo már nem hallja, mert felmegy.
Hű, micsoda este.- gondolja.- Egész kedves volt. Sőt! Tetszett. Elegáns, vonzó, kedves, ráadásul ő egy komoly munkahelyen dolgozik, és ott séf. Hű. 

2. fejezet

Nagyon szépen köszönöm a fejlécet, és ha Te is akarsz egy ilyet, akkor ezen az oldalon rendelhetsz: http://thisisourjudgment.blogspot.hu.
És jöjjön a második fejezet. Jó olvasást hozzá!
Lourett

Egy tetőtéri lakás. Nick Parker kinyitja a szemét édes álmából, majd ásítva kel ki az ágyból. Nyugalma azonban abban a percben megváltozik, amint ránéz az órára.
- Basszus!- ez az egy szó jön ki a száján, de ez mindent elmond. Megint elfelejtette az ébresztőórát beállítani. Rohanva öltözik fel: fehér póló, farmer, tornacipő, karóra. Sietve nézeget egy zacskó kiflit, ami valószínűleg romlott, mégis vállat vonva kivesz egyet, majd elkezdi enni. Sietve rohan az utcára és fut az étterembe, ahol dolgozik. Amint beér, mindenki kérdőn néz rá, majd bocsánatkérések közepette bejut a konyhába ahol már várják.
- Nick! Még egy késés, és repülsz innen, akármilyen jól főzöl is!- kiabál a főnöke, elé lépve.
- Tudom, főnök, sajnálom. Többet nem fordul elő!- ígéri, miközben futólag szívére teszi a kezét. Gyorsan felveszi a fehér köpenyét, ami már néhány helyen foltos.
- Menj, és csináld a dolgod, tűnj a szemem elől!
- Rendben Carlos, köszönöm!- szól, és már dolgozik is. Carlos és ő már gimi óta barátok, és óriási szívesség volt barátjától, hogy felvette ide dolgozni, mikor bajban volt. Azóta pedig kiderült, hogy van hozzá érzéke, és séf lett belőle. Épp ezen gondolkodott, mikor megszólalt a telefonja. "Mallory hív" ezt írja a kijelző. Carlos barátnője, Mallory mindig az ő telefonján keresztül hívja Carlost. Sóhajtva veszi fel a mobilt.
- Adom már!- szól bele, de a lány megelőzi.
- Ne! Veled akarok beszélni!- kiáltja gyorsan, és boldogan. Hát ez fura! Velem?- gondolkodik Nick.
- Jó, mondhatod.- jelenti ki kedvesen.
- Oké. Szóval van egy barátnőm, aki nagyon kedves, és okos, és...- itt Nick megszakítja.
- De?- kérdezi azonnal.
- Na ne már!- ez mintha nem neki szólna, mintha magával beszélne...
- Mindig van egy de.
- Hallottam hírét!- dünnyög Mallory, majd folytatja.- Illenétek egymáshoz. És egy próbát megér, nem?- teszi fel a kérdést. Nick ebből is tudja, hogy lesz egy bizonyos "de".
- Mi a "de"?- teszi fel a kérdést.
- Oké-oké. Hát, a New York Times-nál dolgozik.- kezdi, mire Nick felszisszen.
- És a főfejes asszisztense.- újabb sziszegés.
- És...luxuslakása van.- majd még egy. Végül a séf megszólal.
- Tehát. Egy sznob nagymenő, aki dúsgazdag. Nem vállalom.- jelenti ki.
- Egy valamit kihagytál. A legjobb barátnőm.- mondja ki könyörtelenül Mallory. Ezzel szúr Nick szívébe. Mallory nagyon jó fej, és ha jóban vannak talán...
A hallgatást érzékelve Mallory megszólal.
- Nick, egy randit kérek. Semmi több!- szól bele a telefonba.
- Rendben.
- Szupi! Mondom Boonak, hogy este hétkor mész érte!- lelkesedik, majd lediktálja az utca, és házszámot, és egy pillanat alatt leteszi.
Szóval randim van. Nick első gondolata ez. Egy sznob? Vagyis egy "talán-sznob"? Hűha.

1. fejezet

Reggel 6:00. Az ébresztőóra kegyetlenül pittyeg folyamatosan, dala visszhangzik a luxuslakás minden szobáján keresztül. Azonban alig kezdődik az ébresztés-funkció, a baldachinos ágyból kéz nyúlik, majd leállítja az órát. A szobákban minden modern és ízléses, mintha csak New York legmenőbb stylist-ja rendezte volna be a lakást.
Boo Collen felkel az ágyból, majd a reggeli torna után frissen és precízen kapja magára az az napi, kék csíkos blézer-hófehér ing-szűk szoknya összeállítást. Fekete, szinte már sötétkék árnyalatú haján néhányszor végighúzza fa hajkeféjét, majd vörösre rúzsozza a száját, és belelép tűsarkú szandáljába.
Oké. Induljon a nap!- gondolja magában, miközben lesiet a háza elé, majd megveszi a közeli boltban a napi kávéját, és még egyet pluszban. Beleszippant a felesleges italba, majd a száját elhúzva tartja messzebb. Közben sietősen fog egy taxit.
- A New York Times-hoz.- jelenti ki, majd önmagában elvigyorodik. Mindig imádja ezt mondani. Az ő szuper munkahelye! Bár kicsit dicsekvő, de ez van!- gondolja.
Az út gyorsan telik, és pontban 7:00-kor beér az irodába. Mr. Jenkins már vár rá.
- Collen, már megint pontos volt. De figyeljen, egy másodperc késést sem fogadok el!- figyelmezteti főnöke. Gustavo Jenkins igazi nagymenő volt, és a legszigorúbb főnökei egyike. Valamiért mégis megtalálta vele a közös hangot. A hasán keresztül. Ma is szokásos fekete öltöny volt rajta, ezüst nyakkendővel ékesítve.
- Mr. Jenkins, hoztam magának egy igazi különlegességet!- mosolyog rá Boo, mire főnöke arckifejezése lágyra változik, miközben beleiszik a bio-kávéba, amit asszisztense hozott.
- Hmm! Ez mennyei! Na, menjen a helyére Collen!
- Ne feledje, fotózás ma 10:30-kor, megbeszélés ma pontban 14:00-kor.- jelenti ki nyájasan Boo.
- Rendben, ne emlékeztessen mindig, nem vagyok amnéziás!- sétál el morogva.
- Pff!- rázza meg a fejét az asszisztens, majd megcsörren a telefon, az előtte álló asztalán. Ügyfelekre számít, de csak Mallory, a legjobb barátnője hívja.
- Boo, oltári dolog történt!- kiált bele lelkesen. Mallory mindig ilyen volt. Pörgős, lelkes, vidám, és Boo szöges ellentéte, de mégis a legmegértőbb és hűségesebb barátnő a világon.
- Jaj, Mel, már megbeszéltük, hogy nem hívsz munkaidőben!
- Jó, de ez fontos! Figyelj már, találtam neked egy pasit!- jelenti be, mint a legtöbbször. Mallory elszántan próbálta férj-jelöltekkel összehozni Boot, aki bár elment a randikra, mégis nem lelkesedett az ötletért, hogy elkötelezze magát.
- Ugyan már, én a munkának élek, nem kell nekem párkapcsolat!- ellenkezik azonnal.
- De ő más. Hallgass meg!
- Rendben.- sóhajt fel Boo.
- Szóval.- érezni, ahogy Mallory elmosolyodik a vonal másik végén.- Jóképű, kedves, aranyos...
- De?- kérdez rá máris. Mindig volt egy "de" Mel pasijaiban.
- Ajj már!- kiált fel Mallory, ezzel is megerősítve a szokásos mondandót.- De séf.- Boo számára a munka nagyon fontos volt- legyen az a saját, vagy az esetleges barátjáé.
- Nem. Pincért nem.- jelenti ki és már épp lecsapni készül a kagylót.
- De ő séf és nem pincér. Attól még lehet értelmes, hogy nem egy újságnál, vagy egy menő cégnél dolgozik. Vagy a munkájáról ítéled meg?- győzködi barátnője.
- Egy randi. Ennyit adok.
- Szuper, ma este hétkor megy érted.- magyarázza.- Jaaa, és a neve Nick!- mondja Mallory gyorsan, majd leteszi.
Hát ezt megcsináltam!- gondolkodik Boo.- Bár, eddig mindig rosszul álltam hozzá. Már mindenki házas a cégnél, sőt, még Mallory is jól megvan Carlossal...talán kéne egy pasi!